festékekről
Miért is olyan különleges?
Sokan kérdezték tőlem, hogy mitől is más az általam elkészített akvarell mint amit egy művészellátóban is megvásárolhat, hogyan készül vagy épp mi a titok benne.
Engedd meg, hogy elmeséljem a történetét neked!
2022 tavaszán történt, pontosan április 15- én amikor is az első kis szilkém megszületett. Egy sötét zöld pigmentből álló kis híg maszat volt, de nagyon örültem neki, hogy elkészült. Mindennek az előljárója az a szituáció volt, hogy az első akvarell készletemből elfogyott a kedvenc napsütötte világos zöld színem, amit akkor valamiért sehol sem tudtam beszerezni. Rágtam magam rajta, vettem ilyen márkát, olyan márkát, de egyik szín sem volt Az a zöld. Szépen lassan eljutottam odáig, hogy ez annyira zavart, hogy belevágtam, hogy igenis akkor megpróbálom én magam. Igaz, egyharmad oka a kedvenc zöldem hiánya volt, a másik két harmad indíttatás pedig egy pályázat, amire ez lett volna témám (ám ez sosem készült el) a másik pedig a színtiszta kíváncsiságom volt. Akinek meséltem általában csak legyintett egyet, de engem nem hagyott a gondolat nyugodni. Majd fél évnyi intenzív kísérletezés után sikerült gazdára találnia az első 1-2 színemnek, amire már mondhattam, hogy igen, ez végre egy szép kis akvarell! Már nem csak valami kis színes lötyi volt, hanem az én akvarellem. Persze ez idő alatt folyamatosan próbálgattam, hogy milyen a szín, milyen az állag, folyamatosan festettem velük, a végleges arányait talán ez után még egy fél évnyi kísérletezés hozta meg, most már tényleg azt hiszem, hogy tökéletes! Az a zöld is azóta megszületett, a Schönbrunner green nevet kapta tőlem, csak ha keresnéd.
Engedd meg, hogy elmeséljem a történetét neked!
2022 tavaszán történt, pontosan április 15- én amikor is az első kis szilkém megszületett. Egy sötét zöld pigmentből álló kis híg maszat volt, de nagyon örültem neki, hogy elkészült. Mindennek az előljárója az a szituáció volt, hogy az első akvarell készletemből elfogyott a kedvenc napsütötte világos zöld színem, amit akkor valamiért sehol sem tudtam beszerezni. Rágtam magam rajta, vettem ilyen márkát, olyan márkát, de egyik szín sem volt Az a zöld. Szépen lassan eljutottam odáig, hogy ez annyira zavart, hogy belevágtam, hogy igenis akkor megpróbálom én magam. Igaz, egyharmad oka a kedvenc zöldem hiánya volt, a másik két harmad indíttatás pedig egy pályázat, amire ez lett volna témám (ám ez sosem készült el) a másik pedig a színtiszta kíváncsiságom volt. Akinek meséltem általában csak legyintett egyet, de engem nem hagyott a gondolat nyugodni. Majd fél évnyi intenzív kísérletezés után sikerült gazdára találnia az első 1-2 színemnek, amire már mondhattam, hogy igen, ez végre egy szép kis akvarell! Már nem csak valami kis színes lötyi volt, hanem az én akvarellem. Persze ez idő alatt folyamatosan próbálgattam, hogy milyen a szín, milyen az állag, folyamatosan festettem velük, a végleges arányait talán ez után még egy fél évnyi kísérletezés hozta meg, most már tényleg azt hiszem, hogy tökéletes! Az a zöld is azóta megszületett, a Schönbrunner green nevet kapta tőlem, csak ha keresnéd.
…De miért is olyan különleges?
Egyrészt, mert minden egyes színem szeretettel készül, hisz imádok velük foglalkozni. Emellett igyekszem a lehető legkülönlegesebbre alkotni, vannak köztük metál színek, granulálók vagy akár szétváló színek, a legtöbbet pedig effekt pigmentekkel szeretem megfűszerezni, ami egy kis csillogást ad magának az akvarellnek, de a szín telitettségéből nem vesz vissza. Sőt!
Állaguk számomra az arany középút, hisz nem túl ragacsos/krémes, de nem is túl „száraz”, pont olyan, mint amit szerettem volna. Az illatukról nem is beszélve. A természetes színek szerelmese vagyok, emellett nagyon intenzívek, elsőre óvatosan! 🙂
A metál színek pedig fekete papíron is érvényesülnek, velük nem kell annyira finomkodni, légy bátor nyugodtan!
Állaguk számomra az arany középút, hisz nem túl ragacsos/krémes, de nem is túl „száraz”, pont olyan, mint amit szerettem volna. Az illatukról nem is beszélve. A természetes színek szerelmese vagyok, emellett nagyon intenzívek, elsőre óvatosan! 🙂
A metál színek pedig fekete papíron is érvényesülnek, velük nem kell annyira finomkodni, légy bátor nyugodtan!
Miből és hogyan készül?
Az igazi misztikum nem az összetevőkben, hanem a helyes arányokban rejlik. Kell hozzá egy alap kötőanyag, kell hozzá egy lágyító és kell egy tartósító. Az akvarell alapvetően egy természetes anyagokból készülő festékkompozíció, alap kötőanyaga a gumiarábikum ( akácgyanta ), lágyító lehet méz, glicerin, vagy egyéb keverékek, amiket művészellátó üzletekben lehet beszerezni. A tartósítószer pedig a szegfűszegolaj, amitől olyan csodás ünnepi hangulat lesz a használata közben.